Kultúrák találkozásai a kasseli konyhában: szombaton paprikáscsirkét főztem, szaggattam hozzá galuskát, ahogy kell. A hozzávalókért nem mentem el a törökhöz, úgyhogy kissé halovány paradicsom és kaliforniai paprika lett az ízesítés, jó kis lecsós alap helyett. (De a zsíradékot alá a teleki téri füstölt szalonnából nyertem…ami adott némi hazai ízt.)

De az igazi szenzációt a vasárnapi ebéd jelentette, amit Vennes, a hongkongi lakótársam főzött. Gőzgombócot én is szoktam otthon, kínai szakácskönyvből bambusz gőzölőkkel, a családom imádja, én is.

Ám ez teljesen más volt: a tészta fagyasztott az ázsia boltból, és persze a hozzávalók is onnan a darálthús kivételével. Vennes ezt nem főzi előre, csak fűszerezi (szójaszósz, újhagyma, tojásfehérje, hogy jobban összeálljon, szárított kínai gomba ment bele). Ha zöldségeket adnak hozzá, azokat előfőzik kicsit, aztán apróra vágva a húshoz keverik.

A kör alakúra vágott tésztákat egy meghatározott redőzéssel alakítják gombóccá. Vastagabb tésztát is használnak (mint az én receptemben), de nem Hongkongban: sokféleképpen készítik Kína különböző részein.

Isteni szója- és chiliszószba mártogattuk, majdnem az egészet megettük salátával, nem lehetett abbahagyni…

Közben neszmélyi bort ittunk, és a pápalátogatás kapcsán a vallások különbözőségeiről beszélgettünk. Míg egyszercsak Nietzschéhez és a holokauszthoz értünk. Akkor én elmentem rágyújtani.