Petri György versének címe

A tapasztalásaim a kenyai kultúráról nem mindennapiak. Erre már a januári rövid ismerkedés során felfigyeltem, aztán ez a benyomás tudássá elmélyült az elmúlt bő két hónap alatt.

A kenyai könyvkultúra ledöbbentett: a felderítését az első időszakban azt lehet mondani, izgalmasnak találtam, aztán, szomorúnak, most jutottam el oda talán, hogy érteni vélem.

Az első köröket szuahéli nyelvkönyvek keresésével futottam. Kérdezősködtem, vajon hol. Szupermarketek könyvrészlegnek nevezett micsodáit bogarásztam. Szuahéli nyelven alig-alig találtam valamit, minden angolul. Több éve kiadott folyóiratok hirdetik a kenyai olvasáskultúra fellendülését.

Tanácsot kértem ismerősöktől, utcai árusokat ajánlottak, kérdezősködtem utcán, shopping mallban, igen, könyvesbolt feliratú papírüzleteket találtam, ahol pár könyv is lézengett. Nyelvkönyv nem, legfeljebb gyerekeknek szóló színes rajzokból álló füzetkék, és egy csöpp, hasznos kifejezéseket tartalmazó szótárszerű. (Az egyetlen igazán izgalmas darab egy óriási angol-szuahéli Oxford szótár lett volna, ha itt élnék. Utazáshoz kissé nehézkes.)

Egy folklórban, színházban, filmben járatos ismerősömmel folytatott beszélgetés során a kenyai női irodalom jött szóba. Nagyon érdekeseket mesélt. Kérdeztem, hol vásárolhatom meg a könyveiket, mert Mombasában reménytelennek tűnik. Egy Text Book Center nevű hálózatot említett (amely, mellesleg papír-írószer, ajándéküzlet is. Nairobiban sok ilyen van (az egyik mellett elhaladtunk, de épp nem volt bemenni időnk). Mombasában, az ország második legnagyobb városában nincs, derült ki utólag.

A könyvtárakat is felderítettem, arról majd másutt, külön, mert egyelőre nehéz a számomra szentélyként szolgáló helyről ezeket a tapasztalatokat megosztani, s várok még egy élményre, amely épp – ki tudja -, meghatározó lehet.

Viszont volt egy napom, e héten pénteken, amit a Költészet Napjának kereszteltem el. Két héttel korábban becsapódott az életembe egy fiatal költő üstökös. A Wajukuu Művészkollektívánál tett látogatáson a gyerekek által készített képeslapokat válogattam, amikor megjelent. Gyors bemutatkozás, velem meleg kézfogás, fotós barátomnak, Samnek ölelés, aztán ki mit csinál, galériában dolgozik, épp zárva, jövő héten nyílik új kiállítás, másnap nem értünk oda, egy óriási múzeum felemésztette az időt, energiát. Kontaktot utólag elkértem. Két-három naponta kapom a WhatsAppon az újabb verset. Nagyon jól ír, a pénteki tetszett különösen. Petris a hangja nekem, ezért az idézet a címben.

Ugyanezen a napon egy workshopot tartottam mombasai, főleg színházi, filmes kulturális szakembereknek. Házhozszállítással egy nagyon kedves, számomra igen becses ismerős három könyvvel érkezett, köztük egy politikai költő börtönben írt verseinek kétnyelvű kiadása abból az időszakból, amelynek történetei nagyon fontosak lesznek nekem.

Mindennek eljön a maga ideje, mondaná most Ramadhan. Annak is, ha majd egyszer a Petri-versek angol kiadását számára házhoz viszem.

Ugyanezen a helyen egy meghívást is kaptam egy kivételesnek ígérkező ’poetry show’ előadásra, egy olyan napra, amikor már nem leszek itt.

De talán nehéz is lenne követnem. Írásban, fordító segítséggel jól megy, de szóban lehetetlen, és a váltások (angolról szuahélire az értelmiségiek szóhasználatában állandóak, nem alkalom- és helyzetszerűek). Majd ha már megtanultam a nyelvet rendesen. Annak is eljön az ideje.

P.S.: Bori lányom a családi chatbe utcaverset küldött nekünk, íme. Nem véletlenül nevezte az egyik nagymamája, Anyám, napsugarasnak. Keveset beszél. Időnként random felragyog.