Olvasom az OFF Biennále felhívását, s őszintén szólva, elszorul a szívem. „A 2027-es OFF-Biennále keretein belül alulról szerveződő, közös ügyek és értékek mentén létrejövő, szolidaritáson, bizalmon, szeretet-alapú viszonyokon alapuló csoportok, közösségek, együttműködések, ill. ezek művészeti megjelenítései kerülnek fókuszba. A ’radikális kedvesség’ fogalma az elmúlt időszakban egyre gyakrabban kerül előtérbe (legutóbb például Babarczy Eszter publicisztikájában), noha valójában korántsem új gondolatról van szó. A saját, önző megfontolásaink ellenében a másik érdekeinek megértése és előtérbe helyezése, a rászorulók megsegítése, a közösség szolgálata emberségünk legalapvetőbb pillére volt mindig is. Hogy erre mégis unos-untalan emlékeztetni kell magunkat, ugyancsak régi tapasztalat.”

Hát ha valami, akkor az itt felsoroltak nekem az utóbbi években – mióta szabadúszó vagyok, még inkább – hiányoztak. Egy kezemen meg tudom számolni, hány helyzetben, s kitől tapasztaltam, hogy sikerül kissé felülemelkedni, bármilyen formában a saját egocentrizmusán.

Aztán az elmúlt évben, konkrétan a Tisza Párt erősödésével párhuzamosan valami oldódni kezdett. Először a Filmszemlén éltem meg tavaly januárjában a változást (bár nyilván közvetlen összefüggés nem volt), az ideibe már elég korán bekapcsolódtam előzsűri, majd zsűritagként, s igencsak kedves emberekkel, korrekt munkaviszonyok között, közösségi szellemben dolgozhattam.

Aztán épp múlt héten, egy pécsi konferencián, régi munkatársakkal találkoztam, és nem túlzok, szinte mindenki nagyon kedves volt. Azt gondoltam, itt valami tényleg megváltozik: oldódnak, dermedt állapotukból ocsúdnak fel azok, akik számomra szakmailag olyan sokat jelentenek.

Tavaly ősszel beadtam egy pályázatot az Erste Alapítványhoz, amelynek hívószava a ’kedves’ volt. Tárgya pedig egy archívum létrehozása a számomra mindig is vonatkoztatási pontként szolgáló tranzitok működéséről.

„why you apply – recalling, documenting, archiving a state of mind: being kind

what you expect – becoming more conscious about expressing our positive emotions towards each other: enjoying being kind

 and what you would like to focus on during the residence – understanding what art environment inspires or makes an artist, curator, cultural worker, participant, etc. being kind” – írtam a pályázat elején.

Az ihletet az adta, hogy a Lehetőségek Tere alapításánál az egyik rendezvényen fogalmakat írtunk fel helyi fiatalokkal arról, milyen emberi tulajdonság, viszony számunkra a legfontosabb, mit várunk az alakuló közösségünk tagjaitól. Bedobtuk egy kalapba, aztán húztunk. Én ezt, ami a borítón látható. Megőriztem, azóta is az íróasztalomon áll.

A pályázat nem nyert, de jó volt elgondolkodni azon, hogyan, milyen módszerrel lehetne tetten érni a tranzitok hosszú működésében, eltérő társadalmi környezetben a kedvesség megnyilvánulásait.

Bár a radikális jelzőt ebben az összetételben nem kedvelem, túlságosan is emlékeztet arra a véleményem szerint fordított viszonyra pályázatkiírók, pályázók, elmélet és gyakorlat között, amely a kortárs művészetet gyakran, persze nem mindig, meghatározza. Erről adtam elő a pécsi konferencián, s írom a következő tanulmányomat.

S közben nem tudok nem a választásainkra gondolni: s arra, ha győz a Tisza Párt, itt radikális változás kell legyen, csak döntene mindenki emellett…

2026. március 15. Fotó Csoszó Gabriella FreeDoc

Rendszer szinten legelébb. Hogy az emberek működésében  milyen gyorsan, az majd elválik. S hogyan járul majd ehhez hozzá egy egyre népszerűbb kortárs művészeti eseménysorozat, az OFF alkotók, kurátorok közös munkája, elér-e szélesebb közönséget, kíváncsian várom.