Egy nyiladozó archívumkutató reggeli elmélkedése

Studium. Punktum. (Világoskamra)

Amikor a roma kultúra az egyetemes kultúra részeként, a jelenség totális természetességével tűnik fel előttünk, akkor mondhatjuk, otthon vagyunk a világban. És ez olyan örömet okoz, hogy most meg kell osztanom.

Régóta rajongója vagyok egy elegáns lakberendezési üzletben kapható brit festéknek. (Tárgyaik között is vannak szépek, de a marokkói tükörben visszanéz ránk a gyarmatosító tekintetünk: nem az árak miatt nem vásároltam ilyesmit soha.)

 Ha azonban valakit az vonz, hogyan varázsolhatja el a környezetét színekkel, annak a Farrow & Ball színskála örök vonatkoztatási pont lesz: soha nem fog máshol keresni megfelelőt. A festékek kivételes minőségűek – de ez itt nem a reklám helye, utána lehet olvasni a weboldalon.

A színskála különlegessége, hogy minden egyes fantázianévhez rövid magyarázat, szinte történet tartozik: az inspirációs forrás megnevezésével. Így tehát a választás közben tanulmányozhatjuk az eredetet (studium), elképzelhetjük az adott teret, személyt, tárgyat, akihez a leírás elvezet. S előfordul, hogy egy ilyen leírásban egy váratlan szépség vagy mélység feltárul, valami felismerés belénk hasít (punktum), és a szín világához tartozó tárgy vagy a tárgyhoz tartozó világ olyan közel kerül ebben a meglepő társításban, mint még soha.

Aki járt nálam a Bauerban, ismeri a hatvanas években készült, vaterás kredencem selyemfényű széna és sudburry sárga árnyalatait, a hasonló eredetű szekreterem padlizsánról mintázott brinjal és londoni galambszürke kombinációját.

A közelmúltban újabb csodát alkottam a paloznaki nyári konyhánkban: a terracotta (red earth) falra került a régi konyhabútorunk egy felújított darabja, egy polc, amely a homéroszi tengerkékkel (wine dark) boldogít, ahányszor csak ránézek.

És a lényeg, ami miatt beszámolok minderről, a vardo csodakékjének leírásában a hagyományos roma kultúra egy fontos tárgya, a lovasszekér, amelynek gazdag díszítésében és (csakis ott) egykor rábukkantak erre az árnyalatra; ahogyan a top divattervezői stúdiók tűzőszálja ihlette tailor tackre vagy a történelmi Templeton House semmihez sem hasonlítható rózsaszínjére.

Írta: Pócsik Andrea

2025.09.09.

Hasonló bejegyzések

Mi lett volna, ha lett volna mesterséges intelligencia

Mi lett volna, ha lett volna mesterséges intelligencia

Móró Zsófia: Anómia, 2026.02.07. – 03.03.ISBN+ Baross u. 42, 1085 . Fotó: ISBN Annyi archívumos ügyem, ügyletem, kutatásom volt az elmúlt pár évben, össze sem tudom számolni, de mind különböző. Az egyik legkedvesebb, az Artpool-kutatás műhelymunka szakaszában, igen...

Halljátok? Nyertünk!!!!

Halljátok? Nyertünk!!!!

Már lassan a második nap telik el a Szemle díjkiosztó óta, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ebben az én kiégett állapotomban különösen fontos volt megélni ezt a fajta szakmai közösségiséget a választások előtt. Már említettem, hogy tavaly sok dokumentumfilm...

Szétzilált kicsiny, de fasza ország

Szétzilált kicsiny, de fasza ország

Tyúk (r. Pálfi György, 2026) Fotó: Pallas Film Úgy látszik, nem tudok ettől az Esterházy-sortól elszakadni, de most azért meg kellett toldanom egy jelzővel. Pálfinak sikerült!!! És az én "aranyollós", frissen doktorált drága Lemhényi Réka barátnőm vágta (ezt is)! Van...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Pócsik Andrea
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.