Egy nyiladozó archívumkutató reggeli elmélkedése

Studium. Punktum. (Világoskamra)

Amikor a roma kultúra az egyetemes kultúra részeként, a jelenség totális természetességével tűnik fel előttünk, akkor mondhatjuk, otthon vagyunk a világban. És ez olyan örömet okoz, hogy most meg kell osztanom.

Régóta rajongója vagyok egy elegáns lakberendezési üzletben kapható brit festéknek. (Tárgyaik között is vannak szépek, de a marokkói tükörben visszanéz ránk a gyarmatosító tekintetünk: nem az árak miatt nem vásároltam ilyesmit soha.)

 Ha azonban valakit az vonz, hogyan varázsolhatja el a környezetét színekkel, annak a Farrow & Ball színskála örök vonatkoztatási pont lesz: soha nem fog máshol keresni megfelelőt. A festékek kivételes minőségűek – de ez itt nem a reklám helye, utána lehet olvasni a weboldalon.

A színskála különlegessége, hogy minden egyes fantázianévhez rövid magyarázat, szinte történet tartozik: az inspirációs forrás megnevezésével. Így tehát a választás közben tanulmányozhatjuk az eredetet (studium), elképzelhetjük az adott teret, személyt, tárgyat, akihez a leírás elvezet. S előfordul, hogy egy ilyen leírásban egy váratlan szépség vagy mélység feltárul, valami felismerés belénk hasít (punktum), és a szín világához tartozó tárgy vagy a tárgyhoz tartozó világ olyan közel kerül ebben a meglepő társításban, mint még soha.

Aki járt nálam a Bauerban, ismeri a hatvanas években készült, vaterás kredencem selyemfényű széna és sudburry sárga árnyalatait, a hasonló eredetű szekreterem padlizsánról mintázott brinjal és londoni galambszürke kombinációját.

A közelmúltban újabb csodát alkottam a paloznaki nyári konyhánkban: a terracotta (red earth) falra került a régi konyhabútorunk egy felújított darabja, egy polc, amely a homéroszi tengerkékkel (wine dark) boldogít, ahányszor csak ránézek.

És a lényeg, ami miatt beszámolok minderről, a vardo csodakékjének leírásában a hagyományos roma kultúra egy fontos tárgya, a lovasszekér, amelynek gazdag díszítésében és (csakis ott) egykor rábukkantak erre az árnyalatra; ahogyan a top divattervezői stúdiók tűzőszálja ihlette tailor tackre vagy a történelmi Templeton House semmihez sem hasonlítható rózsaszínjére.

Írta: Pócsik Andrea

2025.09.09.

Hasonló bejegyzések

„légy egy fűszálon a pici él…”

„légy egy fűszálon a pici él…”

Akárcsak januárban, most is György Péterrel indulok útnak. Ezt a József Attila-idézetet akkor kaptam tőle, amikor már kutatási lázban égtem a doktori programon, s egy hosszú beszélgetés után az ELTE BTK kávézójában, látva óriási ambícióimat, lángoló...

Kedves választás, radikális döntés

Kedves választás, radikális döntés

Olvasom az OFF Biennále felhívását, s őszintén szólva, elszorul a szívem. „A 2027-es OFF-Biennále keretein belül alulról szerveződő, közös ügyek és értékek mentén létrejövő, szolidaritáson, bizalmon, szeretet-alapú viszonyokon alapuló csoportok, közösségek,...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük