Kirje, kirje

Ezt a karácsonyi posztot a Néprajzi Múzeum Jelenarchívuma inspirálta. Oda készülök írni egy „autóval tengerhez” történetet, feltölteni hozzá családi fotókat, de a készülődést ünnepivé tette, s kissé átalakította az advent hangulata, a karácsony közeledte.

Az utazás jegyében zajlik minden: december 1-én költözött át szó szerint a világ másik végére, Brazíliába Sára nagylányunk, ezt a csodás adventi naptárat hagyva ránk, amivel – az online beszélgetések mellett – pótolja hiányát. Én januárban készülök eddig még soha nem tapasztalt messzeségbe, és ez nem kis izgalommal jár, erről majd írok, ha eljön az ideje.

Ami azonban ezt a bejegyzést életre hívta, az épp a család-élmény karácsonyi, ünnepi és egészen másfajta, utazás alatti megélése.

Majd’ húsz éve Ákossal gondoltunk egy nagyot, bepakoltuk a három kiskamasz-kamasz gyerekünket az autóba – nem tapasztaltunk ellenállást, könnyen ment, és némi kempingfelszereléssel elindultunk Törökországba. Ákos hajnali indulással egyhuzamban levezetett Edirnéig. Az útiterv nagyjából készen állt, kb. tengertől tengerig – Márvány, Égei, Földközi, Fekete, megállunk, ahol jól esik, ott alszunk, ahol megtetszik. Az ókori romok és néhány nevezetesség jelentettek még támpontokat Ákos fejében. Nagy utazó volt fiatal korában – az egyik ok, amiért beleszerettem.

A barátaival még a rendszerváltás előtt óriási utakat tettek Távol- és Közel-Keleten, hátizsákkal, kevés pénzből sok-sok ezer kilométert barangoltak végig. Valahogy ezek emléke csillant meg a török utazáson, és három gyerekkel, nyiladozó csodákkal megélni a török vendégszeretetet, természetes kedvességet, a bejárt ókori romok, mecsetek, piacok, szurdokok és tengerparti családi kempingek elmondhatatlanul bensőséges hangulatát még erősebbé tette az addigi kötelékeket.

A karácsony a kötődés, a rítusok ünnepe, minden megismétlődik évente, szinte változatlanul. Új elemek persze megjelennek, Sára a brazil tengerpartról a nagycsalád távoli rokonaitól jelentkezik be online, itt lesz velünk a Bori kedves-kedves párja is, mert időközben megházasodott.

Három egészen-egészen különböző gyerek, Sár-Bori-Ákos: és épp ezért jó, nem lehet őket egyformán szeretni, a szeretetet irántuk épp ezért lehetetlen összemérni, ezt a szeretetet csak újra és újra megélni, na meg ünnepelni lehet. Karácsonykor.

Írta: Pócsik Andrea

2025.12.24.

Hasonló bejegyzések

Szétzilált kicsiny, de fasza ország

Szétzilált kicsiny, de fasza ország

Tyúk (r. Pálfi György, 2026) Fotó: Pallas Film Úgy látszik, nem tudok ettől az Esterházy-sortól elszakadni, de most azért meg kellett toldanom egy jelzővel. Pálfinak sikerült!!! És az én "aranyollós", frissen doktorált drága Lemhényi Réka barátnőm vágta (ezt is)! Van...

Európaszemét

Európaszemét

Freshia Njeri műve, fotó: Pócsik Andrea, Nairobi, Mukuru, 2026. január 22. Zheng He emlékére, Marco Polo (Italo Calvino) zárszavával Amikor tegnap kitöltöttem a hosszú-hosszú kérdőívet az Erasmus-út tapasztalatairól, az egyik kérdésnél mintha belém hasítottak volna....

Asante sana – nagyon köszönöm

Asante sana – nagyon köszönöm

Kilátás Ngugi Waweru stúdiójának ablakán Ez az utazás számomra életmentő volt. Nemcsak a stresszbetegségemet jelentősen enyhítő terápiajellege miatt, annál sokkal többet kaptam Kenyától. Az egyik ismerősöm, amikor hazafelé készülödve a reptéri viszonyokról kérdeztem,...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Pócsik Andrea
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.