Kirje, kirje

Ezt a karácsonyi posztot a Néprajzi Múzeum Jelenarchívuma inspirálta. Oda készülök írni egy „autóval tengerhez” történetet, feltölteni hozzá családi fotókat, de a készülődést ünnepivé tette, s kissé átalakította az advent hangulata, a karácsony közeledte.

Az utazás jegyében zajlik minden: december 1-én költözött át szó szerint a világ másik végére, Brazíliába Sára nagylányunk, ezt a csodás adventi naptárat hagyva ránk, amivel – az online beszélgetések mellett – pótolja hiányát. Én januárban készülök eddig még soha nem tapasztalt messzeségbe, és ez nem kis izgalommal jár, erről majd írok, ha eljön az ideje.

Ami azonban ezt a bejegyzést életre hívta, az épp a család-élmény karácsonyi, ünnepi és egészen másfajta, utazás alatti megélése.

Majd’ húsz éve Ákossal gondoltunk egy nagyot, bepakoltuk a három kiskamasz-kamasz gyerekünket az autóba – nem tapasztaltunk ellenállást, könnyen ment, és némi kempingfelszereléssel elindultunk Törökországba. Ákos hajnali indulással egyhuzamban levezetett Edirnéig. Az útiterv nagyjából készen állt, kb. tengertől tengerig – Márvány, Égei, Földközi, Fekete, megállunk, ahol jól esik, ott alszunk, ahol megtetszik. Az ókori romok és néhány nevezetesség jelentettek még támpontokat Ákos fejében. Nagy utazó volt fiatal korában – az egyik ok, amiért beleszerettem.

A barátaival még a rendszerváltás előtt óriási utakat tettek Távol- és Közel-Keleten, hátizsákkal, kevés pénzből sok-sok ezer kilométert barangoltak végig. Valahogy ezek emléke csillant meg a török utazáson, és három gyerekkel, nyiladozó csodákkal megélni a török vendégszeretetet, természetes kedvességet, a bejárt ókori romok, mecsetek, piacok, szurdokok és tengerparti családi kempingek elmondhatatlanul bensőséges hangulatát még erősebbé tette az addigi kötelékeket.

A karácsony a kötődés, a rítusok ünnepe, minden megismétlődik évente, szinte változatlanul. Új elemek persze megjelennek, Sára a brazil tengerpartról a nagycsalád távoli rokonaitól jelentkezik be online, itt lesz velünk a Bori kedves-kedves párja is, mert időközben megházasodott.

Három egészen-egészen különböző gyerek, Sár-Bori-Ákos: és épp ezért jó, nem lehet őket egyformán szeretni, a szeretetet irántuk épp ezért lehetetlen összemérni, ezt a szeretetet csak újra és újra megélni, na meg ünnepelni lehet. Karácsonykor.

Írta: Pócsik Andrea

2025.12.24.

Hasonló bejegyzések

„légy egy fűszálon a pici él…”

„légy egy fűszálon a pici él…”

Akárcsak januárban, most is György Péterrel indulok útnak. Ezt a József Attila-idézetet akkor kaptam tőle, amikor már kutatási lázban égtem a doktori programon, s egy hosszú beszélgetés után az ELTE BTK kávézójában, látva óriási ambícióimat, lángoló...

Kedves választás, radikális döntés

Kedves választás, radikális döntés

Olvasom az OFF Biennále felhívását, s őszintén szólva, elszorul a szívem. „A 2027-es OFF-Biennále keretein belül alulról szerveződő, közös ügyek és értékek mentén létrejövő, szolidaritáson, bizalmon, szeretet-alapú viszonyokon alapuló csoportok, közösségek,...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük