A hadada íbisz hangjára ébredek, növérem azonosította be fotó alapján. Rokona az Egyiptomban hajdanán Thot, a bölcsesség istene szent állataként tisztelt feketefejü íbisznek. Ezért is, önmagáért is nagyon szeretem.

Két napja élem a Kenyatta egyetemi életet, a campust keresztül- kasul bejártam, lettek számomra kedves pontjai, terei, lakói. Az itteniek kedvességével és segítökészségével nem tudok betelni. Rengetegen köszönnek, talán mert folyton mosolygok, szemkontaktálok, figyelek.Ahol egyszer jártam, ott már ismerösként köszöntenek. Na jó, hát nem nehéz megismerni, tudom:)

Az egyik árussal beszélgetni kezdtem, s egészen elragadtatta magát: I ‘ve never seen such beautiful eyes” – amire meglepetésemben hirtelen válaszolni sem tudtam, de így hatvan felé meg tudom már különböztetni a célzott s az öszinte bókokat🥰. Majd miközben megköszöntem, jöttem rá, a sok fekete szempár között igazán különleges lehet az én tarka, zöldes-barnás, a napon akár kékes-szürkés szemem…

Egyébként azt hiszem, a kenyaiak azért is lehetnek ilyen mesterkéletlenül kedvesek, mert akarják és képesek szeretni magukat. S ha tudattalanul is, de arra törekednek, képes légy te is megszeretni öket. Hányszor hallom egy nap, hogy vagy, hogy aludtál, merre jártál, mi tetszett, hogy telt a napod…

Most a teraszon ülök, mellettem szuahéli nyelven két férfi dolgozik, lágy az Este, zúg a tücsökzene, lenyugodtam, a jól végzett munka örömében fürdök.

Az egyetem épp olyan, mint Kenya piciben: tele végletekkel, ahol mégis Minden harmonikusan összeér. Az egyik épület totál lehasznált, a filmtanszék technikája alig használható, aztãn egzszer csak fölém magasodik a központi adminisztráció csili- vili és az óriási szuper modern könyvtár épülete…

Az egyik kedvenc terem oldalán kis boltok sorakoznak, ahol olcsó gyorskaját, üdítöt, fagyit lehet venni. A szélsö kávézó a legmenöbb, már összebarátkoztam a pultossal. Ma nála ettem, kezdem feladni a higéniai intelmeket, mármint hogy csak igényesebb helyen. De nem volt tiszta a kezem, és mikor látta, hogy próbálok szalvétával büvészkedve kézbe venni valamit, szólt, hol moshatok szappannal kezet. Ez mindenkire jellemzö: végtelenül figyelmesek, udvariasak . De természetesen, nem kötelezö müviességgel…

A campus óriási: egy kicsi városka, óriási zöld területekkel, a kertrészünk mögött arborétummal. Rengeteget sétáltam, s egyszercsak rádöbbentem, végre egy hely, ahol senki nem siet.