A Turizmus és Vendéglátãs Tanszéke – Kenyatta University

Visszatérek még az egyetemre egy egészen különleges élmény felidézésére. Csütörtökön volt némi fennakadãs az ügyintézésben: a magyar bürokrácia Kenyáig elér! S ezen úgy felbosszantottam magam, hogy a szãllásra visszafelé elvétettem az utat. Épp ebédidö volt, s ott termett elöttem egy tãbla, két isteni négy fogásos indiai menüvel, 320 shillingért, Ami kb.ingyen van, egy jobb helyen az üdítö, kávé, egy gyorskajãldában a salãta kerül ennyibe.Belépve nem hittem a szememnek: indiai étteremmé alakítva a terem, a felszolgãlók, szebbnél szebb ruhãkban. Kérdeztem, hol vehetek egy ebédet. Az irodában, az emeleten, mondtãk. Felmentem, de elvesztem a folyosón, aztãn úgy tünt, egy kafkai helyzetbe kerültem, ide-odaküldtek, de révbe értem egy irodában, ahol egy kedélyes férfi fogadott, s közölte, meghívnak ebédre. Na, ettöl Minden mérgem elszállt.

Letelepedtem egy asztaln ál, s még iszogattam a masala teát, amikor megjelent a férfi, hellyel kínàltam, láthatólag erre várt. Két órãn keresztül beszélgettünk.

A hely a Vendéglãtóipari Kar Turizmus és Vendéglátãs Tanszéke volt, ahol tematikus hetek keretében a diãkok föznek, felszolgálnak, gyakoroljãk a vendéglàtãst.

Miután Edgar, a tanszékvezetö odaült, a lãnynak, aki kiszolgãlt, remegett picit a keze.Rengeteget mesélt. Az ö generãciója többségében elsö értelmiségi a csalãdban, s aki vidékröl szãrmazik, nagyon kötödik is. Korãbban a vezetéknévröl kitalãltad, ki hová való, ma már a városiasodãssal nagy a keveredés. A szünidö számãra elképzelhetetlen máshol, csak a szülöhelyén. A gyerekei már vãgynak mãsfelé is, nehéz egybetartani a családot.Ö Hollandiában tanult. Amikor a nyitottságukat, kedvességüket dicsértem, egy kenyai bölcsességgel magyarãzta: addig ne ítélj meg senkit, míg együtt nem élsz, vagy közelebbi interakcióba nem kerülsz vele. Ott a legrosszabb élményt egy francia csávó okozta, aki csak a nyugat-európaiakat tekintette emberek. (A kelet-európaiakat sem, akikkel ö nagyon jóba volt.)Beszélgettünk arról, hogy élték meg a ‘Covidot ( vidéken is védekeztek alkohollal,mint nálunk sokan:), de ott alapból nem terjedt annyira.Mesélt Mombasãról, a kulturális , etnikai keveredés csodãiról, s hogyan örzi azt a nyelvben, a szuahéliben, a perzsa, Arab, német jövevényszavakkal. Elkezdett tanítani alapkifejezéseket. Nagy barátságban váltunk el, bemutatott az idöközben megërkezö kollégáinak, szorgalmazta a diákjait, jöjjenek Magyarországra, majd én gardírozom öket. Így is lesz. Promise:)