2016. október 15. Berlin

Már nem tudom, hogy a Facebook-naplómnak főzök vagy magamnak, fotózgatok itt össze-vissza…mindenesetre kedves ismerőseim nézik, én meg eszem:) S ez most igazán tetszik (mondtam volt nyáron, hogy Berlin az én Bakonyom): bakonyi sertésborda berliniesen, medvehagymás tésztával…ráadásul tiszta nemzeti színben pompázik, fene gondolta volna, hogy hétvégére ilyen nagymagyar leszek.

A háttérben (sosem találjátok ki), a Kettős Mércenek köszönhetően élőben megy a Roma Pride – Roma Büszkeség Napja a blahán, nemsokára az imádott Parno Graszt, most épp szónokok, a legszebb nekem eddig Jónás Tímea Aranypánt Díjas ápolónő Berzsenyi-idézete volt, azt nagyon meg- s eltalálta:)

2016. november 22. Berlin

Ma a házigazdámnak szülinapja van/lesz, s elhívja barátait. A könyvtár után töltött káposztát főztem, de ennek története van, szégyelltem eddig leírni is. A múlt heti csúf pénteken megláttam egy török üzletben egy csomag savanyú káposztát…Megvettem, s hogy legyen hozzá hús is, gondoltam, nosza, majd bent a pult előtt tanácstalanságomban megkérdeztem, melyik a disznó az ötféle darált hús közül…A fiatalka eladó konkrétan szóhoz sem jutott, mellette a hentes csak annyit mondott szomorkásan, mi nem árulunk disznót, Madame. (Így még soha nem szólított senki, de most kb. úgy hangzott: te marha). Majd elsüllyedtem szégyenemben, előbb el- majd visszasomfordáltam, s kértem fél kilót.

Így hát most marhahúsból készül: a skype-nővérem szerint olyan nincs is, pedig itt Berlinben van, s végül belekerült egy kis sonka a török-magyar barátság kedvéért. (A házigazdám román haverja alig várja, pedig múlt héten kapott otthonról pakkot: a mamája küldött neki töltött káposztát:)