2016. október 4.
Az első munkanap: Berlin fölött az ég a zuhanyból, ebéd utáni séta pihenésképp, a nap zárásaként pedig egy csodás Lucia Moholy-Nagy kiállítás megnyitója a Bauhaus Archive-ban. Útban hazafelé currywurst:) Compañero!
2016. október 6.
Ezt a táblát a cigiszünetben fedeztem fel a Bauhaus Archive falán. Beleborzongtam, mert az időn túliságot megtapasztaltam délelőtt bent, „az archívum morajlásában”, a könyvekbe, dokumentumokba temetkezve, óvatosan, lopva megérintve a fóliatasakokban őrzött gépelt eredeti papír szélét. Bódy kozmikus tudatára gondoltam aztán.
Berlinben egyébként „es nieselt”, már érzem, hogyan szemerkél, szitál németül az eső, eddig csak a londoni életemben fordult elő, ahogy belepett mindent a szürke permet.
Egész nap a Peter Handke-vers járt a fejemben (megint Berlin fölött az ég…): Als das Kind Kind war…, ezt mormolgattam naphosszat. Talán mert reggel az ágyban olvasás közben a vékony falon át hallom, ahogy kezdődik egy kisgyerekes család napja:)
2016. október 14.
Ma napfényes búcsút vettem a Bauhaus Archivtól (ez a rész elvégeztetett), aztán a reggeli tiergarteni sétáktól (sosem fogom megunni). Este megint nyújtottam (tutira bevált a sodróüveg), és mire véget ért az összeállítás, kész is lett a vacsorám. Ez lett a neve: Lonely Woman Mix à la DJ Kolbász:)
– isteni volt
2016. november 26.
Borúra derű…tegnap ajándékvásárlás ürügyén (sikerült is pár apróságot venni:), elmentem a Bauhaus Archivba, a szokásos Tiergarten-útvonalon, hogy még egyszer lássam. Aztán egy busz emeletén körbeutaztam a fél várost, s a török piacon kötöttem ki. Vettem két csinos csirkét, meg sajtokat (ma este barátok jönnek), zöldség-gyümölcs annyi van itthon, hogy egy wohngemeinschaft jól lakna, a házigazdám tegnap volt vadászni a bioboltjában, ahol ingyen odaadják a kissé fonnyadozó, de tökéletesen fogyasztható árut.
A piacon ittam egy török teát, álltam a csatorna partján és csak szívtam magamba a hangokat: „limetten, limetten, limetten, kiste,kiste,kiste zwei”, ami annyit jelent, egy láda lime két euróért, az kicsi láda, kb. 30-40 db van benne:)
Este gyorsan összedobtam a vacsorát (parmezános sült kelbimbó, sajtos, baconos spenóttal töltött sült kaliforniai paprika bulgurral – ami vadul hangzik, rögtönöztem, de finom lett), nyakunkba vettük a várost. Szó szerint: mert semmi nem úgy volt közlekedésileg, ahogy kedves házigazdám kigondolta. Weddingbe mentünk egy one night showra, ahol kb. 50 kortárs művész állított ki egy napig „inglan is a bitch” témájára, voltak nagyon jó munkák, de engem az összhatás nyűgözött le. Középen a galéria tulajdonosa DJ-zett, többnyire dub-reggaet, körös-körül sok jó arc, egy performansz-jellegű megnyitó, a mitévők legyünk a barátaink körében terjedő ordas eszmékkel témára, egy húsz éve Berlinben élő amerikai nő az állompolgárság-dilemmájáról mesélt nekünk…elírtam, de szép, álompolgárság…
Aztán éjjel megint alakítottunk: gyalogoltunk, hogy ne fázzunk várakozás közben, s kétszer ment el a villamosunk, én már szétröhögtem magam. Végül egy Imbissben melegedtünk, ahol a két négyzetméteres Rauch Salonban két játékgép és néhány játékfüggő közé szorulva beszélgettünk arról, amiről szinte egész éjjel, hol nyílnak a társadalmi szakadékok.
Hajnalban bevágtuk a maradék töltött káposztát, most kipihenem az éjszakát, aztán megyek a Staatsbibliothekba:)))
Hú de sokat írtam. Hallgassatok zenét hozzá, úgy jobban telik:)
0 hozzászólás