Aligvárom

2016. november 27. Berlin

A könyvtárban olyan kevesen voltak, hogy a kedvenc helyemre tudtam ülni: íme, kilátás balra, kilátás előre…És még egy meglepetés is ért: a mai ebéd „magyar módra”, szerintem valami fagyasztott cucc nyárson sütve, de a Tomatengemüse az valójában lecsó akart lenni! (Csak belepottyant pár olívabogyó:)Lendületet adott, most vagyok a finisben, áldja az ég a DAAD-t…Munka után iszonyatos kedvvel láttam neki a főzéshez, s lett eredmény, jót ettünk-ittunk, s beszélgettünk…Négy-öt, (bár nem mind) magyar (, román is, német is,) ha összehajol, miért is, miért is, miért is? Micsoda történetek…Szerdán megyek haza. Aligvárom.

Írta: Pócsik Andrea

2021.10.30.

Hasonló bejegyzések

Sok kicsi forradalom

Sok kicsi forradalom

A Facebook profilomon annyi forradalmi poszt volt, alig tudtam választani:) Talán ez a legkedvesebb: 2016. október 22. Berlin Tényleg együtt rezgek ezzel a várossal. Elmentem ma a Gorki Theater fesztiválzáró programjára, hogy lássam megfelelek-e az új kezdet...

Tegnap Párizs

Tegnap Párizs

2017. július 2. Tegnap sűrű nap volt, kiváló prezentációk, régi barátok új arcai, este az utolsó nagy and not my cup of tea előadás a Pomidou Centre-ben, amit felénél ott is hagytam, (múzeumi installációkat készítő kortárs művész, aki szerintem összeolvadt...

Egy kis hazai

Egy kis hazai

2017. augusztus 4. szép sűrű nyári nap, a meleg ellenére sem bírok lelassulni:)reggel egy korai vonattal egyenesen a Mária utcába mentem, hogy Czabánnal megvitassuk haza és haladás, de legfőképp a felsőoktatás filmes szakjainak dolgait, legjobb a világon a közösségi...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük