2016. november 27. Berlin
A könyvtárban olyan kevesen voltak, hogy a kedvenc helyemre tudtam ülni: íme, kilátás balra, kilátás előre…És még egy meglepetés is ért: a mai ebéd „magyar módra”, szerintem valami fagyasztott cucc nyárson sütve, de a Tomatengemüse az valójában lecsó akart lenni! (Csak belepottyant pár olívabogyó:)Lendületet adott, most vagyok a finisben, áldja az ég a DAAD-t…Munka után iszonyatos kedvvel láttam neki a főzéshez, s lett eredmény, jót ettünk-ittunk, s beszélgettünk…Négy-öt, (bár nem mind) magyar (, román is, német is,) ha összehajol, miért is, miért is, miért is? Micsoda történetek…Szerdán megyek haza. Aligvárom.
0 hozzászólás