Tegnap Párizs

2017. július 2.

Tegnap sűrű nap volt, kiváló prezentációk, régi barátok új arcai, este az utolsó nagy and not my cup of tea előadás a Pomidou Centre-ben, amit felénél ott is hagytam, (múzeumi installációkat készítő kortárs művész, aki szerintem összeolvadt adatbázisával és komputere vágóprogramjával, filmjeit gépi hang narrálja, hátborzongató, elgondoltam, vajon Dziga Vertovot ilyennek látták-e a kortársai, biztos hogy nem).

Sorbonne Nouvelle Paris 3 – NECS 2017

Majd hirtelen döntéssel a mellette lévő koncertteremben kötöttem ki. Schönberg, Webern, Holliger és más kortárs zeneszerzők művei, bizarr összeállítás, az utolsó darab tetszett a legjobban, szíven ütött, a kiváló fiatal zenészeket ősz karmester, maga Holliger vezényelte https://www.centrepompidou.fr/cpv/ressource.action… , az Ulysses Ensemble következő műsorán Ligeti Györgyöt játszanak…

Kint lyoni olasz barátom és brüsszeli német barátném vártak, drága Stefanie, drága Dario, hogy még egy sört ihassunk, alig láttuk egymást egész nap.

Reggel búcsú me petite chambre, me petit dejeuners, me petit veranda, me petit hotel, íme. Sietősen a reptéri transzfer környékére, mert kinéztem egy közeli Carefourt, hogy sajtokat vigyek haza ma cheriemnek, de nem találtam a boltot, így az alvó vasárnapi utcán utcaseprőket kérdeztem (a színüket képzeljétek el), együtt mentünk tovább: ők hárman tolták a kukát, én húztam a koffert, az egyik széles vigyorral üvöltötte, a budapesti nők a legszebbek a világon, látta-e, kérdeztem, hogyne, a másik elnézően mosolyog, a harmadik komoran néz, én meg sírva vigadok, sosem jut el oda, csak elképzeli, úgy hiszem, bár ne legyen igazam.

Utolsó kávé egy hotelben a sarkon, cigarettafüstös íze a számban maradna Budapestig, ha nem lenne gyorsabb a nyáltermelés, mint a repülő. Au revoir me petite parisienne moi, nem tudok franciául, láthatóan, kedvenc időjárásomat sem tudom megnevezni, it is drizzling, es nieselt, otthon megkérdezem a lányaimat…(…és végül: au revoir néhány doboz camembert és kecskesajt, nem láttam a dühtől, elvették tőlem, mert túl folyós, idefele is felnyomott a ryanair, egyék meg az olcsó jegyüket és a sajtjaimat).

Írta: Pócsik Andrea

2021.10.18.

Hasonló bejegyzések

Lisszaboni vissza-vissza-visszatérés

Lisszaboni vissza-vissza-visszatérés

Legszívesebben úgy mormolgatnám ezt a címet, mint egy imát, hogy tegyek érte többet a jövőben: újra ott lehessek ebben a harmadik-negyedik otthonomnak tekintett városban. Az utolsó néhány nap eseményeit foglalom össze ebben a bejegyzésben, mint mindent, ami történik...

Aligvárom

Aligvárom

2016. november 27. Berlin A könyvtárban olyan kevesen voltak, hogy a kedvenc helyemre tudtam ülni: íme, kilátás balra, kilátás előre...És még egy meglepetés is ért: a mai ebéd "magyar módra", szerintem valami fagyasztott cucc nyárson sütve, de a Tomatengemüse az...

Sok kicsi forradalom

Sok kicsi forradalom

A Facebook profilomon annyi forradalmi poszt volt, alig tudtam választani:) Talán ez a legkedvesebb: 2016. október 22. Berlin Tényleg együtt rezgek ezzel a várossal. Elmentem ma a Gorki Theater fesztiválzáró programjára, hogy lássam megfelelek-e az új kezdet...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük