A Facebook profilomon annyi forradalmi poszt volt, alig tudtam választani:)

Talán ez a legkedvesebb:

2016. október 22. Berlin

Tényleg együtt rezgek ezzel a várossal. Elmentem ma a Gorki Theater fesztiválzáró programjára, hogy lássam megfelelek-e az új kezdet alkimistáival szembeni elvárásoknak. A játék egy performanszból és egy beszélgetésből állt, azt hittem bevonósabb lesz….Viszont Walter Benjaminról is szó volt, idézték az utópista szocializmusról írt gondolatait, én meg a metrón odafelé Ancsel Éva róla írt esszéjét olvasgattam (Polémia a történelemmel). Szóval IGEN, s titeket is bevontalak: a fekete vagyok én (a színházban kaptam), ti meg a gumicukorkák, azok voltak kéznél…Ma letelt az első évad, (a paradicsomban), pár napra hazamegyek munkaszünidőre és a családomhoz. Mérleget vontam: én itt Berlinben visszavonhatatlanul magamra leltem, s erre az ösztöndíjra igencsak rászorultam. Hogy megérdemeltem-e, az csak a végén derül ki. De addig is megteszem, amit megkövetel a haza (és a DAAD):) Éljen az októberi forradalom!