A záró előadásom után nekiálltam sütni-főzni, mert másnap délelőtt kávézós/ tízórais búcsúzkodásra hívtam a munkatársaimat, este a házigazdáimat. Sütöttem fasírtot, s mondtam, ez „fasírt”. Így, tanulják csak meg.

Hozzá kis sajtgolyókat, otthon trappista, itt érett gouda, kétféle ízesítéssel: paprikás, csilis és medvehagymás, póréhagymás. Nagyon egyszerű: a reszelt sajtot vajjal/margarinna, kis hideg vízzel kikeverjük, ízesítjük (nekem a kakukkfüves fokhagymás a kedvencem), hűtőbe tesszük, majd kis golyókká formáljuk.

Süti is volt: leveles tésztába házi szilvalekvár mákkal. Azt mondtam, én főztem, de lehet, hogy párom-Ákos (azért kell így írni, mert van fiam-Ákos is, fura mód, ugyanaz a nevük, ami csak akkor okoz zavart, ha hívjuk őket, s leginkább egyik sem jön).

Mákom még mindig van. Vagyis volt. Otthagytam Vennesnek, a hongkongi lakótársamnak: neki is legyen.