2016. november 8. Berlin
Ránéztem a tegnapi posztomra, s kissé megrémisztett az exhibicionizmusom, ideje már hazamennem:)
A könyvtárban ma is sokat gondoltam írás közben Benjaminra, milyen termékenyen hatott rám, mennyire más valakit nem kutatni, hanem csak céltalanul kószálni az írásaiban. Hogy aztán Berlinben úton-útfélen találkoztam vele, nem véletlen, az archeológiai irány miatt van. Divatos az is, Benjamin is, sokakat inspirálnak a gondolatai.
De nem mindenkinek hajol a könyvtárban a válla fölé (persze ezt nem tudhatom).
S most esett csak le a Wenders utalása, Paul Kleetől az Angelus Novust vehette meg 1921-ben…
2019. november 27. Berlin
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még Berlinbe megsokszorozódva térek vissza (2016 óta kétszer jártam itt munkaügyben, mindkétszer betegen). Most egy pázmányos pályázaton nyert csoportos tanulmányútra hoztam hét diákomat, akikkel filmeket zsűrizünk egy nemzetközi projektben, s most közös órát tartottunk a babelsbergi filmegyetemen oktató remek kollégámmal, Skadi Loisttal és diákjaival.
Az első nap rövid városnézésre futotta, Collegium Hungaricum (remek gyakornoki vezetés), Museumsinsel, Branderburger Tor, Tiergarten, zsidó és roma holokauszt emlékművek, Reichstag, Arsenal Kino, s a park sötétben ugrándozó nyulai: azt hittem, városi legenda, hogy még mindig léteznek, a berlini fal harminc éve omlott le… Este munkavacsora egy vietnámi étteremben, nem-formális oktatás:) Remek gondolatok…
Másnap délelőtt az egyre épülő, terjeszkedő babelsbergi egyetemen közös filmelemzés, menzaebéd, európai mozi, mi is az, s kik vagyunk mi, egyáltalán… Én például most tanár és nagyon büszke. A tanítványaimra:)
Délután vissza Berlinbe: jól megtervezett, pik-pakk kiállítástúra. Három kortárs művész: Hito Steyerl a kedvenc galériámban, this is the future, húúúú, egy erre fejlesztett applikáció szóra bírja a fizikai teret, növények hajladoznak, minden máshogy valóságos.
Helen Paris csodás élni-látni fotói a művészeti akadémián is azok, nem láttam még az itt élőkről hozzájuk foghatót. … és a nap fénypontja, Tomas Saraceno installációja hálózatalapú társadalmainkról még inkább az: soha szebb zenélő csoportképet:) (meditatív hanginstalláció: érintésre szólalnak meg a pókhálók szálai)
Utána elválnak útjaink, ők kalandra fel, East Side Gallery, Alexanderplatz, én Hallesches Tor-Kottbusser Tor, kedvenc utcáim, tereim. Bóklászok: minden ismerős, majdnem sírok örömömben, hallgatom a város esti zajait, nézem a házakat, lakókat. Az egyikben még dolgoznak: s fölöttük spider lámpa lóg: épp olyan, amilyet tegnapelőtt rendeltem az új villanyvezetékekkel beszőtt teleki téri lakásomba… Megállok meglepetésemben, ez nem glo-ba-li-záció, én itt-hon vagyok, jön is egy óriásplakát, mindegy mit reklámoz, BORN IN BERLIN. A török piacon már pakolnak, beülök a sarokra, kedvenc kocsmámba a víz fölé, alattunk hattyúk, felettünk házak és függöny nélküli berlini emberek, zsong az édes Muttersprache, elbódít a sör. Írok.
Sosem ér véget az este, hazafelé a Dussmann könyváruház, hát így. A CHB-ban Kertész Imre tiszteletére négy órás felolvasás az emeleten: kint, a csendes, kihalt utcán a rejtett hangszóróból igaz magyar szó szól németül.
Soha szebb jóéjt, gute nacht, én sűrű szövetű ujjászülővárosom:)
Az ágyban Walter Benjamin angyalairól olvasok, s róluk is álmodom, az álom folytatódik kora reggel
Berlin fölött az égen
0 hozzászólás