A konyhám tágas, nagyon világos és mivel földszinti lakás, kertkapcsolatos:) Rögtön megszerettem, és Bodza is, gyakorlatilag csak akkor fekszik be a helyére a szobámban, amikor én is aludni térek.

• 

• 

Az első ebédemet Bori lányom ihlette: ő látogatja most helyettem idős szüleimet, és az első alkalommal hagymalevest főzött nekik.

A receptem eredetileg Toulouse-Lautrecnek tulajdonítható (nafene), csakhogy itt újítani kellett, mivel a fő hozzávaló, a francia cognac hiányzott a háztartásomból.

A recept ugyanis így hangzik:

Végy kellő mennyiségű hagymát (egy személyre két-három közepeset lehet számolni). Vágd félbe, aztán szeletekre. Vajon párold meg. Szórd meg liszttel. Öntsd fel húslével. (Fontos! Ne csak úszkáljanak benne a hagymák, hanem sűrű legyen, kb. megálljon benne a kanál.) Ha megfőtt, önts hozzá egy-két evőkanálnyi konyakot. (Ezt helyettesítettem francia chardonnay-val. Működött.) Vedd le a tűzről, kevés tejszínt önts hozzá és szórd meg petrezselyemmel, kevés őrölt borssal. Kész.

Én cheddar sajtot szórtam rá és ciabattával ettem.

• 

A rizottónak a legfontosabb hozzávalója, bármilyen különös, a bor. Így készítem:

Végy kellő mennyiségű rizst (bármilyet: én soha nem ragaszkodom a rizottó rizshez, a különbség az állagban lesz, az eredeti ragacsosabb, én mindenhogy szeretem).

Egy csészényi rizst mosás után adj az olívaolajban párolt hagymához. (Ennyihez egy közepes fej.) Ha átsült, öntsd hozzá a bort, ennyihez kb. fél dl, kavard meg és öntsd fel forró vízzel. (Egy ujjnyival lepje el.) Adj hozzá egy húsleveskockát, s amit szeretsz: én most szárított paradicsomot, aprított kaliforniai paprikát, sok petrezselymet dobtam bele. Aztán jött a lényeg: a citromos, cukros, sós vízben előfőzött spárga (amit a sarkon egy csepp bódéban isteni epret és spárgát áruló gazdától vettem). Ha a rizs megfőtt (én általában a végén leveszem a tűzről, fedő alatt párolom, de ez edénytől függ), szórd meg sok petrezselyemmel, parmezánnal (ez elhagyható). Bori mindig majonézzal eszi. Már néha én is, szörnyű:)

Mellé a kedvenc salátámat, a francia dresszingeset ettem (reszelt répa újhagymával, paradicsommal, a dresszingben olívaolaj, mustár, balzsamecet, fokhagyma).

• 

Közben a gondos, figyelmes étkezésről olvastam: a színek harmóniájáról, a rákészülésről, az elmélyült ízlelésről, s gyakoroltam rögtön. A Chardonnay-t bár főzéshez vettem (nagyon olcsó volt), meg kellett kóstolni. S finom volt. Volt.