Ha már mákom van, valamit kellett belőle csinálni, meg ne avasodjon (egy részét azért lefagyasztottam). Sütni nem volt kedvem. Viszont az édeskrumplit imádom, szoktam belőle gnocchit csinálni, azt hiszem, Boritól tanultam, vagy ő tőlem, nem emlékszem. A lényege, hogy jobb hajában sütni, mint főzni, mert akkor kiszárad, s kevesebb liszt kell hozzá. Szóval főzés/sütés után meghámozzuk, krumplinyomóval összetörjük, hozzáadunk egy tojást (nincs mérlegem, de három közepes darab volt), annyi lisztet, hogy jól összeálljon, ne legyen kemény. Ha sósan esszük (paradicsomszósszal, vagy csak parmezánnal), akkor mehet bele szerecsendió és a tésztába is kevés parmezán. Pihentetjük, vastagabb rudakat formázunk, felvágjuk, kissé lelapítjuk, kifőzzük. Na ebből lett most mákos gnocchi, valójában nudli, vékonyabb rudakat nyújtva. A mákot persze vaníliás cukros tejben felfőztem, mert száraz lenne. (Előtte frankfurti leves, hogy tudjátok, a Frankfurter Strassén lakom:)