2019. október 15.

Tegnap a választási eredményektől örömömben konkrétan elszálltam, olyannyira, hogy New York Cityben kötöttem ki…

Budapest zöld lesz, szabad és szolidáris…Úgy legyen:)

Pl. újra indul a #Mindspace reggelizés a Rákóczi téren, már látom is!

Soha nem jártam tengerentúl, agyon izgultam magam, ami nem jellemző, de azt hiszem, az utóbbi időszak kissé elbizonytalanított. Azt tanultam, aki fél, az bátor, mert legyőzi:)

A repülőn new yorki bevándorlókról, haszid zsidókról, zöld-foki szigeteki fekete portugálokról, williamsburgi hipsterekről olvastam, aztán felfrissítettem a traumaábrázolásról az ismereteimet…Egyébként a LOT new yorki járatán szinte mindenki magyar, még a crew is…

A szállodához zombiként haladva jutottam el, de legalább jól megfigyeltem mindent, főleg az embereket. Egy fekete pókemberrel (zenére mászkált a falon) barátkozni kezdtünk a metrón, én magyar, ő bronxi, szívesen beszélgettem volna, de eddig jutottunk, leszállt:(

A hotel irtó jó helyen van, régi, patinás és irtó kényelmetlen, de jó a szaga és kezdem megszokni. Emeletes ágyam van, a felsőt berendeztem dolgozószobának. Külön kérésre kaptam egy széket. Hozzáillő, a sarki boltban beszerzett isteni és gyors vacsora után félkómában elkezdtem keresni, hol játsszák Jarmusch új filmjét, még nem találtam meg. De az is lehet, vele, vagy valamelyik szereplőjével összefutok az utcán. Folyton olyan érzésem van, mintha filmben lennék, semmi sem valóságos.

Ma felfedezem a várost, hogy meggyőződjek róla, mégis az, elkezdek tanulni (elvégre tanulmányúton vagyok):))) Azt nagyon szeretek.

• 

• 

• 

• 

• 

2019. október 20.

szombat reggel Sárival találkoztunk, s mivel nekem lejárt az egyetemi hotelfoglalás, átköltöztünk egy kedves ismerős kedves ismerőseihez egy nagyon izgalmas negyedbe északon, a Hudson River és egy gyönyörű park mellett. Épp most akarnánk felderíteni, de ők még alusznak és nem bírjuk kinyitni a biztonsági zárat…

Aztán bevettük magunkat a moziba, szegény Sári, három film várt ránk. A múzeum megállójában a kedvenc állata, a teknős mellett fotóztam, pedig a kaméleon illik hozzá, nem a színlelés miatt, amit mi ehhez az állathoz kapcsolunk, hanem amit Hampate Ba az afrikai mesemondó mesélt róla: mindenhez tud alkalmazkodni…(Jean Rouch gyűjtése). Remek élmény vele utazni.

Az első két film párban volt: egy kerekesszékes férfi személyes története, videó napló dokumentumfilmmé formálva, hát ez az a hősközpontú mesélés, amit hiányoltam…Bár sok kérdést vet fel, hihetetlen izgalmas volt a film és utána a beszélgetés is. Kint gyönyörű pólókat kaptunk ingyen, ami a férfi fejlesztését (egy applikációt) reklámoz.

Csak enni volt időnk kimenni, és egy rövid sétára a Central Parkba, aztán még egy gyönyörű, klasszikus antropológiai filmre beálltunk, mert sajnos nem volt jegy. 20 percnél tovább nem bírtuk, irtó fáradtak lettünk. A házigazdáink pedig isteni vacsorával, barátaikkal vártak, nagyon jót beszélgettünk, tovább tágult NY:)

• 

• 

• 

• 

• 

•