Afroamerikai történeti múzeum – Washington

2019. október 17.

Kedden este gondoltam egy nagyot, és lőttem egy olcsó buszjegyet Washingtonba… Erről álmodoztam, hogy talán meg tudom nézni a Museum of Afro American History-t,

amiről rég olvastam a Nagy Merci HVG-s cikkében, s egyik fontos emlékezetpolitikai példám lett a tanításban. Nemcsak szakmai érdeklődésből akartam látni, hanem tiszteletből is, az ügy iránt + az avatása volt Barack Obama elnökségének utolsó hivatalos kultúrpolitikai tette…A belépés, mint minden Smithsonian intézménybe, ingyenes. A buszhoz szokás szerint késve indultam, a metrótól futva tettem meg az egy mérföldes utat, elértem:) Az út oda-vissza kilenc óra volt, de közben olvastam, aludtam és pihentettem a szemem az autópályát szegélyező zöld erdősávon. Washingtonban szakadt az eső, ezért a Mall-séta helyett metróznom kellett. De ezt a Jóisten rendezte így, mert a szűk négy óra nem volt elég a múzeumra. Ilyen gazdag és izgalmas gyűjteményt még nem láttam, visszafelé is futnom kellett a buszhoz, mert nem bírtam eljönni. Rendben lett a napi adrenalin szintem:)

Képtelenség itt összefoglalnom azt a számtalan izgalmas elemet, ami a koncepciót és az élményt különlegessé teszi. Szimbolikus a hely (az Amerika Történeti Múzeuma és a Washington Monument között), az építészet, a struktúra pedig lenyűgöző.

Három alagsori szinten három korszakra bontva mutatják be kronológiában az afroamerikaiak történetét, gondosan ügyelve a narratívák összetettségére, mégis dominánsan az elnyomottak szemszögére építve. Számtalan hőstörténet, végtelenül izgalmas múzeumi display, egyes pontjain interaktív elemek, amikkel felnőttek/gyerekek ugyanolyan boldogan ügyködnek (részben ezért telt úgy el az idő:).A három felső szint pedig tematikusan, a kultúra különböző megközelítéseivel építkezik, és még inkább az új muzeológia szellemében (Frazon Zsófinak való csodák:). Az irdatlan mennyiségű tényanyag szinte észrevétlenül és nem didaktikusan jön át, a számtalan idézet pedig szó szerint üt, és komollyá teszi a legjátékosabb formát is….Próbáltam a 200 fotóból úgy válogatni, hogy mindezt mutassa kicsiben

…hááát:(

Írta: Pócsik Andrea

2021.08.09.

Hasonló bejegyzések

Lisszaboni vissza-vissza-visszatérés

Lisszaboni vissza-vissza-visszatérés

Legszívesebben úgy mormolgatnám ezt a címet, mint egy imát, hogy tegyek érte többet a jövőben: újra ott lehessek ebben a harmadik-negyedik otthonomnak tekintett városban. Az utolsó néhány nap eseményeit foglalom össze ebben a bejegyzésben, mint mindent, ami történik...

Aligvárom

Aligvárom

2016. november 27. Berlin A könyvtárban olyan kevesen voltak, hogy a kedvenc helyemre tudtam ülni: íme, kilátás balra, kilátás előre...És még egy meglepetés is ért: a mai ebéd "magyar módra", szerintem valami fagyasztott cucc nyárson sütve, de a Tomatengemüse az...

Sok kicsi forradalom

Sok kicsi forradalom

A Facebook profilomon annyi forradalmi poszt volt, alig tudtam választani:) Talán ez a legkedvesebb: 2016. október 22. Berlin Tényleg együtt rezgek ezzel a várossal. Elmentem ma a Gorki Theater fesztiválzáró programjára, hogy lássam megfelelek-e az új kezdet...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük