Töltikés honvágy

Ezt a receptet az archívumos poszthoz választottam, mert régi, és mert már kibírhatatlan honvágyam van. Elutazásom előtt főztem a szüleimnek. Anyám receptje.

Ráadásul egyszer régen, ugyanabban a posztban említett barátomat, Bódi Lórit és kedvesét is ezzel láttam vendégül Paloznakon. Nagyon ízlett nekik, találgattuk is, honnan ered, valami balkáni útvonalon kerülhetett Törökországból hozzánk. Az biztos, hogy nem a török hódoltság alatt: a törökök sosem jártak Szoboszlón, csergetéssel űztük el őket hajdanán:)

A recepthez egy történet is tartozik: amikor a szüleimnél voltam, és az imádott helyi piacon vásároltam, egy asszonnyal együtt kezdtük el mustrálni a karalábékat. Én a leveleket méricskéltem, ő a fejeket. „Töltikét készít?”- fordult hozzám. „Én töltött karalábét, magának adom a leveleket.” Így barátkoznak a piacon az asszonyok.

Addig ezt a receptet kizárólag anyám tudományának tulajdonítottam, szőlőlevelet, karalábélevelet is használt hozzá. Nekem az utóbbi a kedvencem, és kombinálni szoktam a töltött karalábéval. Vagy sóskával, vagy kaporral ízesítem.

Lefotóztam pár fázisát: a karalábélevelek vastag erét gondosan kivágjuk, enyhén ecetes sós vízben rövid ideig főzzük. Utána úgy járunk el, mint a töltött káposztánál: a rizses darálthúst ízlés szerint ízesítjük. (Én tojással, kevés borssal, sóval, ha van, csomborral keverem be.)Aztán felváltva a töltött karalábékkal egy fazékba helyezem, (ha nincs türelmünk hozzá, kockácott karalábé is megteszi, nekem itt épp nem volt), felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Húsleveskockát morzsolok bele. Lassú tűzön addig főzöm, amíg teljesen megpuhul. Közben elfővi a lé egy részét, ami azért jó, mert vízzel hígított, lisztezett tejföllel habarom be a végén. Nagy csokor kaporral ízesítem. Isteni.

Írta: Pócsik Andrea

2021.08.09.

Hasonló bejegyzések

Magyaros búcsú

Magyaros búcsú

A záró előadásom után nekiálltam sütni-főzni, mert másnap délelőtt kávézós/ tízórais búcsúzkodásra hívtam a munkatársaimat, este a házigazdáimat. Sütöttem fasírtot, s mondtam, ez "fasírt". Így, tanulják csak meg. Hozzá kis sajtgolyókat, otthon trappista, itt érett...

Éljen a forradalom!

Éljen a forradalom!

Ezt a tortát a szombat esti vendégeknek csináltam: éljen a forradalom (és az előválasztás)! Meséltem nekik 1956-ról, koccintottunk a forradalomra, s egyszercsak az egyik kedves tudomáynos kutató bajtársam átölelt, s azt mondta: komrád! Sima keksztorta: túróval,...

Újabb konyhai találkozás: tokiói street food és rakott kel

Újabb konyhai találkozás: tokiói street food és rakott kel

A vasárnapi ebédünk, így másfél hónap után, nemcsak a szakmánk, hanem a főzés-evés iránti közös lelkesedésünkről is szólt. A múltkor készített rakott karfiol nagyon ízlett Vennesnek, ezért most sütöttem rakott kelt. Közben meg is tanítottam rá, mondta is, hiszen ez...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük