2018. április 14.
hónapok óta ma futottunk először Lizivel a Ligetben: leírhatatlan, sok egyébbel felért:), de fotóztam is, nézzétek
nem volt kocsim, miegyéb, fájt a derekam, meg a térdem (nagyon), de a tilosból tudom, hogy omega hármat és zöldkagylót kell enni, meg még két dolgot, de azt elfelejtettem, cavintont nem, mert archiválják, vissza lehet hallgatni, haza és haladás
a liget szép, Lizi egy energiabomba, de én is nyomtam: a kihagyás után is ugyanannyi időt futottam, mert eszembe jutott a tavalyi taktikám, csak a legvégső esetben kezdek sétálni, ha fáradok, megnyújtom a lépteimet, lassítok kicsit
sok kerítés van, de szabad tér is akad, óriási platánok törzsén sárga csíkok, miért? ez olyan, mint a figyelő-lista? a fiatalabbakon szerencsére nincsenek
találtam egy nekünk való graffitit, Lizit is beültettem elé, teljes összhangban vagyunk, hazafelé hangosan szóltak a mennyei hangok a tilosból, ő nézte az utcát, én őt, hogy milyen szép
tegnap elvittem egy csöpp feminista galériába, ide a szomszédba, a Feribe. https://www.facebook.com/FERifeministagaleri/
Bajusz Orsolya levett kiállítását néztem, hallgattam meg, az ő tolmácsolásában, az Aborturizmus Utazási Iroda projektjéről, élmény volt, s feladta a leckét. Tegnap nyílt amúgy egy teljesen más megközelítésű, de csodaszép fotósorozat egy török művésztől, Mirel Toruntól. Más téma, mint amivel eddig foglalkoztam, de nagyon izgalmas: újra tanulok látni.
Lizi nem morgott, nem kapkodott, ahogy szokott, nyugodt volt, barátkozott.
kutya is szeretnék lenni, de nem nagykutya, hanem egy lánykutya, egy szuka, és legalább kétfarkú
2018. július 29.
tündöklő nyári tiszakavicsok
0 hozzászólás