Vannak Kasselben helyek, amik nem saját jogon lettek kedvesek, hanem attól, ahogyan, s akikkel ott jártam. Vagy terveztem, hogy vele oda menni fogok.

A piac az első számú ilyen. Amikor a főbérlőméket érkezésem után kérdeztem, hová járnak piacra, nagyon elgondolkodtak. Hát sehová, az EDEKAban vesznek mindent. (Az itt kb. mint a Lidl, Aldi, azok is vannak persze, de ebből több, mellettem egy óriási épp. Bementem, olyan sokkot kaptam, mint hajdanán, az első bécsi utamon a rendszerváltás előtt az árubőségtől. Na az EDEKAban mindenből ötvenféle, rohadt idegesítő, azóta is ugyanazokat veszem, amiket júniusban. De zöldséget, gyümölcsöt ritkábban: hacsak nem egyértelműen friss.)

• 

• 

• 

• 

Szóval piacra nem: az olyan rongyrázós, a kasseliek szépen kiöltöznek szombaton, s ott pezsgőznek egész délelőtt. Hát azért nem egészen. Rendszeresen járok azóta is. Igen, sokan beülnek enni, inni, viccesek is, ahogy ott fényes nappal spiccesen lebegnek a föld fölött a tüchtig német úriasszonyok, s úriemberek.

De van, aki vásárol, például én. Hubertus kenyeret ugyanannál a péknél, mutatta büszkén az oklevelét, jól választottam, díjnyertes.  A sütijei is finomak, de elég édesek, a németek majdnem mindent leborogatnak valami cukormázféle ragaccsal. Szemben a tojásos, aki isteni tojáslikőrt csinál, a fiam vett az apjának szülinapjára, de ő azt mondta, az enyém jobb, nem hiszem, csak hízeleg. Nem messze a görög, aki remek sajtokat, olívát, olajat, s krémeket árul, köztük a kedvencemet, a taramát. Itt egy recept, kipróbálhatjátok, Berlinben is folyton ettem, de ott a török piacon szereztem be a pénteki körutakon, imádom.

Most pénteken vettem először a hentesnél házikolbászt, olyan németesen finom volt, nyilván nem lehet a magyarhoz hasonlítani. A savanyúságosnál egyszer savanyúkáposztát, nahát az minden, csak nem savanyú, ó, az a vecsési! Kávét frissen őrölve egy csöpp kis kávézóban, s ha már ott vagyok, bedobok egy eszpresszót. Elutazás előtt az utolsót majd tojáslikőrrel, olyat is lehet. Van még egy kedvencem, ahol fűszereket vettem nagyon finomakat, s a nővéremnek újrahasznált műanyagból szülinapjára egy szép színes kosarat.

Magát az épületet is úgy megszerettem, alig vártam, elvigyem oda a vendégeimet. Csak a gyerekeimet sikerült, nekik tetszett, azóta is eszembe jutnak, amikor megyek.

A másik ilyen az Alex. A város főterén egy régi étterem-kávézó, tiszta hatvanas évek, kint óriási terasz. (A Friedrichsplatz túlvégén áll a nagy galéria, a documenta kiállítások fő helyszíne. Nekünk magyaroknak kultikus hely, csak kevesen tudják, majd az előadásomban, amit nektek is elmesélek alkalom adtán, elmondom, miért. Azt is ott fogom tartani, izgulok.) Előtte Beuys fái, s az Alex oldalán, a kirakatban egy fotókiállítás, amin a 7000 tölgy akciójának történetéről mesél. Erről jövő héten nyílik majd egy nagy fotókiállítás, majd azt is megmutatom, engem most nagyon érdekel. Tegnap vettem az életéről, munkásságáról egy könyvet itt alattunk a könyvesboltban, olvasom. Szóval az Alex az igazi kedvence a helyieknek, nem drága, és nagyon jól főznek, semmi extra: rántott hús krumplisalátával, hamburger, halak, s hozzá finom sörök, pl. az Altbier, amit nem ismertem, düsseldorfi eredetű, se nem keserű, se nem savanyú, se nem édes, csudajó. Itt ettünk a gyerekeimmel, s nemrég a nővéremmel is.

(Átellenben egy fagyizó, Kerényi Máté és barátnője vitt el oda, Eislust, róla ők jutnak eszembe, mert csuda jó kedvünk volt – az Eislust fagyizós kedvet, a lustig vidámat jelent.)

• 

• 

• 

• 

A harmadik kedves a világörökség része, a kasseliek büszkesége, bár enyhe irónia bujkál a hangjukban, amikor felsóhajtanak: a Herkules:) Ez egy 8,3 méteres szobor, amely egy hatalmas talapzaton, a Wilhelmshöhe hegy tetején magaslik a város fölé, s kb. mindenhonnan látható. Alatta egy óriási vízesés-építmény mohos kövekből, amely több részből áll, megalomán német uralkodók építgették, csinosítgatták évszázadokon át, de főleg I. Vilmos uralkodása alatt. Egy hatalmas barokk kastélyig vezet, Károly őrgróf terveztette olasz építészével, s onnan egy sugárút szeli át keresztbe a várost. Geometriai pontosság, fényűzés. Viszont a parkban kószálni varázslatos élmény, a német romantikát idézi, nekem Novalis verseit, Hoffmann novelláit: akár járhattak ők is ott.

 A vízesés járványmentes időkben hetente kétszer zúdul le, mindenféle látványosságokkal útközben, s a végén egy ötven méter magas szökőkúttal zárul. Évente egyszer ki is világítják, de mivel több ezren kíváncsiak egy alkalommal rá, a Covid miatt szünetel. Én már négyszer jártam fent, egyszer a kedves unokaöcsémmel és párjával, lefelé jövet ránk szakadt egy felhő, utólag jött rá Gergő, az az esőzés okozta a szörnyű katasztrófás árvizet. Aztán a gyerekeimmel, majd a nővéremmel. Akartam volna még barátaimmal, de ők nem jöttek el hozzám. Utoljára tegnap (alighanem tényleg utoljára), csodás őszi napsütésben órákat barangoltunk Bodzával a park melletti erdőben, Habichtswaldban, aminek a nevét időnkét kimondom csak úgy, hogy jó kedvem legyen. Beköszöntünk Herkulesnek, de aztán vissza a sűrűbe, ott csak hozzám hasonló csendes vándorok bolyongtak, most nekem inkább a fák, mint az emberek.