Háromezer számozott darab Fotó: Sivák Zsófia (Forrás: Qubit)

…feltétlen hallgasd meg ezt. A Qubit gazdasági magazinjában, a Dollárpapa podcastján két kiváló közgazdásszal zajlott beszélgetés. Köllő János és Molnár György mindketten kutatók, szegénységgel, hátrányokkal, különféle eredetű megkülönböztetésen alapuló egyenlőtlenségekkel foglalkoznak – olyasmivel, ami a magyarországi romák élethelyzeteiben gyakran előfordul vagy így, vagy úgy, vagy mind együttesen, kart-karöltve (interszekcionalizmus).

Életemben millió beszélgetésben volt részem ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal, ahol meg kellett világítani összefüggéseket, felhozni tényeket, hogy bizonyítsam, igazoljam, miért torzítják el a féligazságok, tévhitek, rosszabb esetben előítéletes vélekedések, rosszul értelmezett tapasztalatok a romákkal közös társadalmi valóságunkat. Nemrég írtam az ELTE MinorMédia kiváló ügyvideós projektjeiről, de ezek hatása nyilván elenyésző a konteós hazudozásokhoz, rasszista vicceskedésekhez képest. A minap pedig olvastam egy tanulmányt a rémisztő méreteket öltő cigányellenességről, „az elhallgatott válságról” és „az elhalkított művészmozis gettóban” vetített, ellenük fellépő filmekről.

Ugyanitt szerepel egy számomra rendkívül megrázó történet egy bosnyák film főhősét játszó színész, „a bosnyák Cséplő Gyuri vagy Rostás Mihály”, ám kortárs Nazif Mujićról, aki miután megkapta a 63. Berlinálen a Legjobb Színészi Alakításért járó Ezüst Medve Díjat, menedékjogot kért Németországban, ám nem kapott. Visszatért Bosznia-Hercegovinába, a kitaszított romák hazájába, és néhány évre rá meghalt abban a mélyszegénységben, amelyről eljátszotta a filmszerepben saját sorsát. (Ld. Gelencsér Gábor írását a Budapesti Iskola filmjeiben megjelenő sors és szerep kettősségről A Titanic zenekarában, és a mi vetítésünket a Romakép Műhelyben, ahol utána a Koportos rendezőjével, Gyarmathy Líviával beszélgettünk róla.

Köllő János és Molnár György kristálytiszta érveléssel, pontos tényadatokra támaszkodva vázolják fel azokat a társadalmi-gazdasági összefüggéseket, amelyek a hasonló sorsokat meghatározzák. A statisztikák döbbenetesek, ám a mögöttük rejlő tapasztalatok még inkább. Gyakran azonban még azok sincsenek tisztában a hátrányok mibenlétével, akik a közvetlen közelében, csak más, jobb körülmények között élnek. A társadalmi távolságok nem csak gazdasági, társadalmi értelemben képződnek, hanem lokálisan konkrét fizikai terekben: városrészekben, utcákban, közösségi házakban. Hozzáférésben, lehetőségekben és fejekben. Cséplő Gyuri a filmen túl „közművelődési programokat”, amatőr színházi előadást szervezett, bekérezkedett a KISZ Klubba a telepiekkel filmet nézni: tisztában volt a kultúra használatának és létrehozásának fontosságával.

Talán ez az egyetlen hiányérzetem támadt a beszélgetés után, bár meg vagyok róla győződve, ha nem is ejtettek róla itt szót, a beszélgetők és a műsorvezető is tisztában vannak vele. A kulturális programokban való részvétel közösségépítő, – fejlesztő hatása közismert, de miért kell ahhoz például Beremenden egy Ördögkatlan Fesztivál, hogy a helyi romák hagyományőrző bemutatót tartsanak, főzzenek az odalátogatóknak, mozit rendezzenek be a parasztház hátsó épületében? Egyszerűen azért, mert máshol nem tekintik őket egyenrangúnak. Ha a helyi társadalom margóján élőkhöz (a kizárásnál jobb esetben) csak „a felemelés”, „a kisegítés” szándékával közelednek, és soha nem a közösség valódi részeként a hely, lehetőség megteremtésével, az önálló alkotás kihívásainak megtapasztalását kínálva, akkor minden marad a régiben. A háromezer számozott darabot vissza lehet szállítani, s újra összerakni a telepen.

Ez azonban a kiváló podcast keretezésében egyértelmű lépés előre: a borítókép a Háromezer számozott darab című filmből származik, s aki ezt ismeri, azzal összekacsint. Tavaly egy kiváló egyetemi program keretében a hallgatók a Magyar Egyetemi Filmdíjat ennek az alkotásnak ítélték, filmtudósok külön folyóiratszámban elemezték az Apertúrában ezt a fontos filmalkotást. Igyekezték felerősíteni a hatását: szétrobbantani a „válság csendjét”.